Az ellenfél túlértékelése

Sok játékosnak van problémája azzal, hogy nincs meg benne a hit a győzelemhez!

Gyakran okoz problémát edzőknek, szülőknek, amikor a tanítvány túlértékel egy ellenfelet. Például megnézi az ellenfél ranglistahelyezését, és ha az jobb mint az övé, akkor azonnal elkönyveli, hogy az ellenfél jobb nála és ő fog nyerni! Valószínűleg, a legtöbb versenyzővel, legyen az gyerek, vagy felnőtt, profi vagy amatőr, előfordult már, hogy túlértékelte az ellenfél képességeit, és alulértékelte a saját tudását, felkészültségét.

Nagyon fontos, hogy tiszteljük ellenfelünket! De ez a tisztelet nem jelenti azt, hogy magam fölé helyezem őt, és olyan értékekkel ruházom fel az ellenfelet, amelyeket valójában nem birtokol. Ugyanakkor az embernek nem csak az ellenfelet, de saját magát is tisztelnie kell, és fontos, hogy a saját képességeit is a helyén értékelje. Lehet, hogy a papírforma szerint az ellenfél az esélyes, akkor is meg kell adni magamnak is az esélyt.

Tehát mint tegyünk egy ilyen helyzetben:

-          Ne hazudjunk, ha az ellenfél az esélyesebb, akkor ezt el kell ismerni. Fölösleges ámítás lenne nem beismerni. És talán néha van olyan, hogy tényleg nincs esély … (pl. ha nekem Babos Tímea ellen kéne holnap játszanom egy meccset, akkor nem lenne semmi esélyem : ) A hobbi versenyeken, profi, félprofi versenyeken, vagy korosztályos versenyeken azonban a legtöbbször van esély.

-          Hangsúlyoznunk kell, hogy bár pillanatnyilag az ellenfél a jobb játékos, de akkor is van ESÉLY! Ez minden sportra jellemző, de a teniszre különösen. Sok teniszmeccset látott már a világ amikor a magasabban rangsorolt, jobb ütésekkel, jobb képességekkel bíró játékosnak nem sikerül megnyernie a mérkőzést. A tenisz a számolása miatt különleges sport, amelyikben bárhonnan vissza lehet jönni, és pusztán a látványos játékelemek, a fizikai felkészültség nem jelenti automatikusan a győzelmet.

-          Tehát úgy kell kiküldeni a tanítványt a pályára, hogy azt a gondolatot erősítjük benne, hogy van ESÉLYE! Vegyünk pl. egy játékost, aki olyan ellenfelet kap akitől mindig kikap 6:3, 6:3-ra. Ha mindent bedobva küzd, és eljutnak 3 : 3 – ig és a játékosunkban benne marad a kitartás, és tovább harcol a pontokért, akkor az ellenfél elkezd gondolkodni, hogy miért nincs meg a megszokott fölénye. Talán eljut így a játékosunk 4 : 4 –ig. Ekkor az ellenfél egy kicsit ideges lesz ettől, és ahogy haladunk a szett vége felé, ez egyre fokozódik, és ezzel együtt egyre inkább kiegyenlítődnek az esélyek! Az ellenfelet teljesen megzavarhatja az, hogy akit simán verni szokott, az most már 4 : 4 – nél jár. Mint tudjuk a szett vége felé a nyomás fokozódik, és itt új tényezők jönnek be a teljesítménybe.  Ki kezeli jobban az izgalmat, idegességet, stresszes pillanatokat, ki a fittebb, ki bírja jobban koncentrációval, ki hogy kezeli a fáradtságot … stb. Ha játékosunk elég kitartó, és a szerencse is mellette van, akkor elérhet egy győzelmet, vagy szorosabbá tehet egy mérkőzést, ami további motivációt adhat neki a következő mérkőzéshez.

 

szerző: Léna

forrás: http://www.jorgecapestany.com/portfolio-item/respect-vs-overrespect-your-tennis-opponents/

Link:

tenisz
tenisz