Miért jó a versenyzés a gyermekeknek

Manapság a teniszpályák, és más sportpályák közelében is, sok szülőtől lehet hallani határozott kijelentéseket, melyek így hangoznak: Nem szeretném, hogy versenyezzen a gyermekem! Úgy gondolom a legtöbb edző lehangoltan tudomásul veszi az ilyen kijelentéseket, de közben magában azt kérdi: Miért nem akarod a gyereked egy kis kihívás elé állítani? Miért nem akarod, hogy a gyereked megtapasztalja azt, hogy milyen a szorgalmas kitartó munka, hogy milyen a kudarc, és milyen a győzelem? Miért nem akarod, hogy gyermeked a sport által talpraesett, határozott, pozitív gondolkodású felnőtté váljon? Gerald Hüther professzor, neurobiológus gondolatai alapján írodott cikkünket ajánljuk minden szülőnek. 

Néhány évvel ezelőtt a neurobiológusok, még genetikailag programozottnak gondolták az agy fejlődését azaz úgy hitték, a genetikai programok automatikusan létrehozzák az összes kapcsolatot az agyban, és ezzel együtt a gondolkodásunk, az érzelmeink, a cselekvéseink irányítását is. Azonban ma már tudjuk, hogy hosszú távon csak olyan kapcsolatok jönnek létre a gyermek agyában, amelyek a konkrét élet-világban is rendszeresen aktiválódnak. Amit nem használunk, az elsorvad. A genetikai programok arról gondoskodnak, hogy először nagy többlet jöjjön létre idegsejt-kapcsolatokból.

Az agyunkban lévő legfontosabb neuronális áramkörök kialakításához elsősorban arra van szükségük a gyerekeknek, hogy megtapasztalják saját testüket. Ehhez mozgásra, vagy más aktív tevékenységekre van szükség. Pl. fára mászás, éneklés .. stb. Csak az tudja kognitív képességeit kibontakoztatni, akiben kialakul a megfelelő testérzet. Már vannak olyan tanulmányok, melyek bizonyítják: azok az alsó tagozatos gyerekek, akik jók matekból, különösen jól tudnak egyensúlyozni is. Az ember úgy szerzi meg a háromdimenziós és absztrakt gondolkodáshoz, ill. a matematikához szükséges feltételeket, hogy megtanulja egyensúlyban tartani a testét. Amikor egy gyerek a tévé előtt ül, nem érzi a testét. Nem mászik, nem ugrál, nem egyensúlyoz, sőt nem mászik fára sem – azaz nem a testének tanulásával tölti az időt.

A gyerekeknek tehát lehetőleg minél többet kellene mozogniuk. Nem csak a sporttevékenység jöhet szóba, például az egyik legcsodálatosabb testtanulási gyakorlat az éneklés, de az olvasás, vagy a mesehallgatás is aktív közreműködést kíván a gyerektől. Pl. az éneklés során a gyermek agyának olyan virtuóz módon kell a hangszalagokat modulálnia, hogy hajszálpontosan a megfelelő hang jöjjön ki. Ez a lehető legjobb finom motorikus gyakorlat és ugyanakkor ez a feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak is…. Az agyunk mindig ahhoz alkalmazkodik, amit lelkesedéssel teszünk.

Az a gyermek amelyik a tv előtt ül, egyáltalán nem tud beleszólni a történések menetébe, passzívan mered a képernyőre. Pedig az aktív részvétel, a dolgok befolyásolása, önhatékonyságunk felismerése fontos összetevője az agy fejlődésének, mely a homloklebenyben nagyon komplex neuronális hálóként jelenik meg. Csak az viszi valójában előrébb az embert, amiért saját maga aktívan megdolgozott.

Az agy számára a valódi kihívások, kalandok a döntőek. A nagybácsival pecázni, házat építeni, fára mászni, vagy megmászni egy hegyet, vagy mindenkit elkapni a fogócskában. A kalandok, tettek mindnyájunkat erőssé tesznek. Ma már bizonyítani is tudják az idegtudósok ezt az összefüggést: a gyerekeknek életük során lehetőleg minél több kihívással kell megbirkózniuk ahhoz, hogy az agyukban létrejöhessenek a legfontosabb hálózatok. A gyerekeknek tehát szükségük van egy olyan világra, amelyben az interaktivitásnak igen nagy szerep jut. De nem a TV és számítógép virtualitás világában, hanem a reális élet összefüggéseiben.

Ha a kritikus periódus már elmúlt (7 éves korig), és a test szabályozásához szükséges fontos hálózatok csak gyéren alakultak ki, akkor a gyerek nem rendelkezik jó testérzéssel. Mindazonáltal az agy egész életünk során alakítható marad. Egy 8 vagy 10 éves gyerek is profitál utólag minden olyan testtapasztalatból, melyet most szerez. Azonban egész más lesz a motivációja arra, hogy a testét tréningezze. A tanulási folyamat már nem intuitíve és automatikusan zajlik. A gyerekek szégyellik magukat a deficitjeik miatt, kicsúfolják őket - és félelemmel tanulnak, ami nem jó alap.

 A túl sok passzívitás (TV nézés, számítógépezés) akkor válik veszélyessé, ha a digitális médiát arra használják a gyerekek, hogy az alapvető szükségleteiket kielégítsék. Ebből minden embernek kettő van: Az egyik: tartozni akarok valahová. A másik: teljesíteni akarok valamit. Az első szükségletben a kötődés, a másodikban a szabadság iránti vágy fejeződik ki. A srácok elsősorban attól szenvednek a mi társadalmunkban, hogy csak ritkán van lehetőségük arra, hogy valamit teljesíthessenek. Nem találnak igazi feladatokat, amelyek fejlődésükben erősíthetnék őket. Ugyanis épp ezek segítségével építik fel a gyerekek az önképüket, az identitásukat.

Nyilvánvaló, hogy sok szülő nem is tudja már, hogy milyen is lenne egy ilyen, a gyerek fejlődését elősegítő feladat. A gyereknek saját magának kell azt megkeresnie, és ennek a feladatnak valóban nehéznek és hosszantartónak kell lennie. A végén aztán úgy leszünk vele, mint amikor felmásztunk egy hegyre: csak ül ott fenn az ember, és egyszerűen azt érzi: boldog. Az a jele annak, hogy a gyerek igazi feladatot oldott meg, hogy ilyenkor nincs szüksége külső dicséretre, jól elvan egymaga is.

Ma elsősorban a fiúk abban találják meg a feladatukat, hogy tökélyre fejlesztik magukat a computer játékokban. Mert ott a versenyeken megmutathatják, milyen jók. De éppen ezek a feladatok nem alkalmasak arra, hogy segítsék őket a reális életben való eligazodásban.

A sportolás nem csak a gyermek egészsége érdekében fontos, hanem az érettségét, felnőtté válását segíti. A sportpályán adódnak a kihívások, és a valahova tartozás élménye is elkerülhetetlen. Bár a hazai iskolarendszer nem igazán méri azokat a képességeket, amely a jó sportoló ismérvei, mégis az életben erre lesz nagyobb szüksége a gyermeknek, ahhoz, hogy jól boldoguljon. Ezért ne sajnáljuk a gyermek sportjától se az időt, se a pénzt!

 

szerző: Léna

forrás: http://utajovobe.eu/hirek/eu-tarsadalom-es-jog/3493-mi-zajlik-a-gyerekek-agyaban-ha-teveznek

tenisz
tenisz